Hazája: a legkisebb és leggyakoribb laposfarkú papagáj, amely egész Ausztráliában elterjedt(lásd térkép), kivéve a sûrû erdővel borított területeket. Mivel a hullámospapagáj Ausztrália legszárazabb vidékeit is benépesíti, nála éppúgy megtaláljuk a szárazsághoz való nagyfokú alkalmazkodást, mint a hasonló körülmények között élő zebrapintynél. Amerikai kutatók kísérletei alapján tudjuk, hogy 30 C hőmérsékleten és 30%-os páratartalom mellett 38 napig kibírták egy csöpp víz nélkül. Ez annál csodálatosabb, mert a madarak táplálékát a száraz periódusban kizárólag száraz magvak képezik. Természetesen ilyen körülmények között a madarak keveset mozognak, órákig elüldögélnek mozdulatlanul. A mozgás ugyanis erőteljesebb párologtatással jár, ezt pedig a minimumra kell csökkenteni. Ha egy kiadós eső következtében kizöldül a táj és elegendő víz áll rendelkezésre, a hullámospapagájok a legmozgékonyabb madarakká válnak és rövidesen költeni kezdenek. Nagy szaporaságuk ellensúlyozza azt a tetemes veszteséget, amit a tartós vízhiány sokszor előidéz.

Táplálása : igénytelen madár. Az alaptakarmányt a következő magféleségek képezik : fénymag, fehér és sárga köles, csumiz, hántolatlan zab. Ha elegendő férőhely áll rendelkezésre (szabad röpde), tanácsos minden magfélét külön edényben adni, hogy a madaraknak módjukban álljon azt fogyasztani, ami nekik legjobban megfelel. Kalickában azonban, ahol magányos madarat vagy egy tenyészpárt helyeztünk el, célszerûbb megfelelő százalékban összeállított magkeveréket adni. A zabot csíráztatott állapotban külön. Nálunk a fehér köles, a sárga köles, a csumiz beszerzése nehézségekbe ütközik. Marad a vörös köles, a zab és a fénymag. Mivel ez utóbbi elég drága, hazai hullámospapagáj-tenyésztőink főleg vörös kölessel és zabbal etetnek (80% köles, 20% zab, a fénymagot külön adjuk). A magvakat ajánlatos különösen a költés folyamán csíráztatott állapotban is adni. Zöldeledelről állandóan gondoskodni kell. Legjobban megfelel a tyúkhúr, a saláta, a spenót és a kelkáposzta. Időnként adható pásztortáska és gyermekláncfû is. Télen reszelt sárgarépát is adjunk.

Költés: mint a legtöbb papagájfaj, odúban költ. A tenyésztéskor szem előtt kell tartani, hogy kifogástalan küllemû, jól fejlett, egészséges madarakat párosítsunk. A költetésre használt egyedek legalább 9 hónaposak legyenek. Ha ezt betartjuk, a madarak 4-5 évig használhatók tenyésztésre. Idősebb madarak termékenysége csökken, és a fiókák sem lesznek kifogástalanul fejlettek. A hím viaszhártyája` kék színû. A tojóé rendszerint barna, s fontos, hogy mindig sima legyen. Ráncos viaszhártyájú madarakat tenyésztésre ne használjunk. Meghatározott típusú papagájok kitenyésztésénél a rokontenyésztés nem kerülhető el. Arra azonban vigyázni kell, hogy testvéreket sohase párosítsunk, hanem az apát a leányával vagy az anyát a fiával. A fogságban az év bármely szakában költethető, ha megfelelő fagymentes és világos helyről tudunk gondoskodni. Ilyen esetben már januárban megkezdhetjük a költést. Így a második költés fiókái június végére már önállóak lesznek. Az őszi nemzedék lassabban fejlődik, mint a tavaszi és nyári. Hazájában kétszer költ. A fogságban ellenben egyik költés a másikat követi, egész éven át. Ezt a tényt madárkedvelőnek nem nevezhető üzletemberek kihasználják, hogy minél több utódot nevelhessenek. Mondanom sem kell, hogy az ily módon kiuzsorázott tenyészmadarak egészségi állapotának ez cseppet sem használ, és a fiókák is gyengék lesznek. Tojásszámuk 3-12, átlag 5-6. A tojó rendesen a második tojás után már ül. Kotlási ideje 17-18 nap. Általában csak a tojó kotlik. Néha megesik, hogy rövid időre a hím is felváltja párját, vagy hosszabb időt eltölt a tojó mellett az odúban. A fiókák 30-35 napos korukban teljesen kitollasodva hagyják el az odút. Színük fakóbb, mint az öregeké. A kiszíneződés 3 hónapos korban indul meg és 6-7 hónapos korban fejeződik be. Kezdetben csupán a nőstény etet. Később a hím is segít, sőt a fiókák kirepülése után egészen átveszi a gondozást. A kirepülést követő 10. napon a fiókákat az öregektől el kell választani. Mivel a .hullámospapagáj minden második nap tojik, a kikelt fiókák között igen nagy lesz a korkülönbség, nagy fészekalj esetében. Ennek elkerülése végett, különösen értékes madarak esetében, tanácsos csak 4-5 fiókát hagyni az anyamadár alatt. A költést nemcsak lehet, de tanácsos is naponta ellenőrizni mert a terméketlen tojásokat és az elpusztult fiókákat el kell távolítani az odúból. Az odút Időnként ki kell tisztítani. Fontos, hogy mindig rendelkezésre álljon egy tiszta tartalék odú, melybe a fiókákat átrakhatjuk. A fiókák felneveléséhez a nagy szénhidráttartalmú magvakon kívül fehérjében gazdag táplálékra is szükség van. Ha jól fejlett, erős madarakat akarunk nevelni, akkor a fehérje adagolása elkerülhetetlen. A fiókák felnevelésekor a hullámospapagáj fokozott megerőltetésnek van kitéve. Fiókáit ugyanis közvetlen a kikelés után több napig egy speciális váladékkal, az ún. begytejjel eteti, amely a begyben és a nyelőcsőben keletkezik. Ez a váladék főleg fehérjét és zsírt tartalmaz, szénhidrátot ellenben csak keveset. Amint a fiókák nőnek, fokozatosan mind kevesebb begytejet kapnak és több szénhidrátban gazdag mageleséget: A fehérjeellátást keményre főtt tojással biztosítjuk, amit össze lehet keverni tejben áztatott és kinyomott zsemlével, 2:1 arányban. A keverék morzsalékos és ne ragacsos legyen.

A hullámospapagájt beszédre lehet tanítani : ennek előfeltétele, hogy a tanítandó madár szelíd legyen. Szép számmal vannak egyedek, melyek közvetlen a kirepülés után semmiféle félelmet sem tanúsítanak az emberrel szemben, sőt az óvatosan feléje nyújtott ujjunkra rámásznak. Az ilyen példányok különösen alkalmasak a gyors megszelídítésre. Szükséges, hogy a beszédre tanítandó madarat minden más madártól teljesen elkülönítve tartsuk. Ha a papagáj teljesen szelíd lett, a megtanítandó szót vagy szavakat, gyakran, jól érthetően mondogassuk mindaddig, míg végre megtanulta. Sokat kell vele foglalkozni.