A rágásösztön a tojókra jellemző, az ő dolguk az őshazában az odú ízlés szerinti igazítása. A szobában kevésbé örülünk neki, ha kedvencünk a képkeretnek, a tapétának, vagy a bútorcirádának áll neki, szerencsére ha rendszeresen kap fűzfa-, alma-, égerágakat stb., akkor ez az igénye kordában tartható. Szobanövényeink kóstolgatása is a halálát okozhatja. A következő szobanövények mérgezők, tehát a szabadon röpködő madár mellől eltávolítandók:

• az összes kutyatejféle növény (kroton, mikulásvirág, pozsgás kutyatejfélék)
• a kontyvirágfélék túlnyomó része: aglaonémák, flamingóvirág, kálla, Diffenbachia, Scindapsus, Syngonium,
• az azálea, oleander, borostyán, korallbogyó, angyaltrombita
• a vágott virágok közül a hóvirág, tulipán, nárcisz, jácint, lampionvirág stb.

Madarainkkal "összeférő" növények, de ezeket se tekintsük madáreleségnek:

• agavék, az összes kaktusz, a kövirózsa és varjúhájfélék
• az ananászfélék v. broméliák (Billbergiák, Neoregeliák, Aechmeák, Tillandsiák stb.)
• páfrányok, cikász, pálmák, kávécserje, narancs- és citromfa, szobahárs, szobafenyő, pletyka, zöldike (Clorophitum), Sansaveria, Monstera stb.

Szobanövényeink rágcsálása mérsékelhető, ha a madár zöldeleség igényét megfelelően kielégítjük.

Végül, veszélyt jelent a madárra a házimacska. Nincs az az elhízott perzsa kandúr, amelyikben ne támadna fel a vadászösztön egy papagáj láttán, és ne tévesszen meg bennünket, hogy látszólag ügyet sem vet rá. A macskában sohasem szabad megbízni. Arra is volt példa, hogy a kutya is a madár után kapott és megropogtatta. Az erkélyre kitett papagáj a ragadozó madaraknak eshet áldozatul.