Hol keressük:
A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erőművek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerű méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó első kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvizen is elsősorban a nyílt vízen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvízen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni. Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idő, hogy elővegyék a balinozó szereléket), ahogy hül az idő a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik. 

Kapási idők:
A balin szeszélyes hal, gyakran akkor jelenik meg, amikor a horgász nem is számít rá. Nappali ragadozó, az éjszakát pihenéssel tölti. Horgászatára a legalkalmasabbak a hajnali és a késő esti időszakok, sokszor előfordul, főleg frontbetörés előtt, mikor a fülledt meleget hidegebb léghullámok váltják fel, különösen aktív. Az erős szél sem veszi el kapókedvét. Főleg nyári délutánokon heves zápor után eredményesen horgászhatunk rá. Gyakran a déli órák is eredményt hozhatnak. A balin kimondottan olyan hal amelyik mutatja magát, hangos rablását szinte nem lehet nem észrevenni, annyira jellegzetes, hogy más halfajjal össze nem téveszthető, gyakran ha az első rablási kísérlete nem sikerül, utána veti magát többször is áldozatának. Mivel fogai nincsenek ezért a kishalat egyetlen szippantással nyeli el.

Horgászmódszerek:
A balinra többféleképpen horgászhatunk, talán a legklasszikusabb a balinólmos mulegyes módszer, amely a zsinór végére rögzített "balinólomból" (szivarólomhoz rögzített háromágú horog, az ólmot festik, vagy esetenként rovátkolják, a horog szárára színes pamutbojtot kötnek) és a főzsinóron lévő oldalelőkékre kötött különféle műlegyekből áll. Az ólom maga a kihajításhoz szolgáltatja a megfelelő dobótömeget, egyben utánozza a menekülő kishalat, a rovátkákat is készíthetünk éles késsel az ólomra (kezünkre vigyázzunk !), ezek a rovátkák bedobáskor levegőt fognak és a vízben való vontatáskor ezüstösen csillog az ólom, és még rezonanciát is kelt. A műlegyeket egymástól olyan távolságba érdemes a főzsinórra rögzíteni, hogy bevontatáskor az egyik légy a felszín alatt közvetlen, a másik a víz színén táncoljon.
Pergetve is kitűnően horgászható a balin főleg spinnerekkel, mindig hosszú levelű forgókanalas villantót válasszunk erre a célra (Mepps Aglia Long 3), támolygó villantók közül csak a kisméretu hosszúkás kanalak jöhetnek szóba (Abu Toby), a villantót mindig a rablás irányába hajítsuk, és ahogy vízre ért, azonnal kezdjük el vontatni, a balin ugyanis nem eszi meg a csukánál már sokszor bevált hulló falevél taktikát.
 
Felszerelés:
A balinólmos-legyes horgászathoz a legmegfelelőbb bot egy 3-3,30 m hosszú 40-80 g dobótömegű spiccakciós horgászbot, az orsó legyen minél megbízhatóbb, simább futású, a dobkiképzése kúpos kivitelű legyen, hogy a zsinór könnyen futhasson le, ezáltal növelve a dobótávolságot. A pergetéshez használhatunk kissé kisebb dobótömegű 30-60 g-os botot. A zsinór mérete 0,30 mm átmérőjű, érdemes 5-10 m egy számmal vastagabb (0,35-ös) ún. ostort készíteni, amely azt hivatott szolgálni, ha a horgon védekező hal megugrik, ne szakadjon el a zsinór. A horgot itt is fenjük tűélesre, de legjobb, ha kémiailag élezett horgot vásárolunk.

Csalik:
Élőcsalik közül elsősorban a kishal jöhet szóba, küsz (fő tápláléka), jász, bodorka 5 cm körüli példányaival csalizzunk, inkább a hosszúkás kishalakat nyeli a legjobban a ragadozó. Különféle rovarokkal is próbálkozhatunk, főleg akkor ha a balinok olyan közel rabolnak a parthoz, hogy szinte lefröcskölik a horgászt, szöcske, fekete tücsök, cserebogárrajzáskor a cserbogár, lepke stb. Műcsalik közül is a keskenyebbeket részesítsük előnyben, az előzőekben leírt ABU Toby és a Mepps Aglia Long 3-as a két favorit a villantók között. Rapalákkal is horgásznatunk balinra, elsősorban a mindössze 3 cm-es MFR jelzésű (Mini Fat Rap) példányaival S színösszetételben.
Balinólmos legyeknél csak egy szempontot kell figyelembe venni:a műlégyben sok legyen benne a fehér szín, a horog méretét tekintve 1-2/0 -ig terjedhet, a műlégy kötése előtt a horogszárat érdemes lelakkozni színtelen lakkal, ami a rozsdásodás ellen védi a horgot.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
A balin kapása villantóra általában heves, egyetlen szippantással nyeli el a műcsalit, a műlegyes horgászok gyakran a fogaskerekekként működő garatfogak közül kell, hogy kipiszkálják a horgot. Az élő kishallal való horgászat esetén a kishalat gyakran csak körbeússza majd elúszni látszik és a következő fordulónál rárabol. A kapás után gyors kirohanásokkal igyekszik megszabadulni a horogtól, sokszor a felszín közelében csapkod, kiugrik a vízből. Mivel igen gyorsan úszik, nagyon hamar elkészül erejével, a szákolással ne nagyon igyekezzünk, mert a hal még az utolsó pillanatokra is tartogathat meglepetéseket, hirtelen kirohanásokat. Szákolni a már teljesen kifáradt balint lehet. Élvetartása folyóvízen a legészszerűbb, nagyméretű szákban, illetve hosszú pórázra fűzve és a mélybe engedve. Állóvízen már bonyolultabb a dolog, mert állandó friss vízre van szüksége a balinnak, előfordul gyakran, hogy elpusztul.

Tilalmi ideje: március 1-től április 30-ig
Kifogható legkisebb mérete: 30 cm (a horgászkezelésben levő zárt vizeken 40 cm)