Előfordulás

Magyarországon két faj őshonos a Petényi márna (Barbus meridionali petényi) és a Márna (Barbus barbus).  A Petényi márna tiszta vízű patakokban él, nevét Petényi János Salamonról kapta. A márnától igen könnyű megkülönböztetni, mert a farok alatti úszója eléri a farokúszó vonalát. A Petényi márna természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért KIFOGNI TILOS.

A márna a bővizű, nagyobb folyókat szereti. Itt a mélyebb részeket kedveli, élettere a kavicsos-homokos mederfenék, ahol a forgók, örvénye alatt, két víz találkozásánál, nagyobb kövek melletti csendesebb részeken él. Itt érzi magát biztonságban s a víz sodra is ide hordja a táplálékot. Nyári melegben e búvóhelyeit csak éjjel hagyja el. Mivel a víz mélyebb részein tölti napjait, életét némi homály fedi: az szemmel nem figyelhető meg, amint ez a víz felszínén minduntalan megjelenő halfajok esetében történik. Életteréhez, amelyet megszokott, ragaszkodik. Onnan csak íváskor, vagy ha táplálék-készlete leszűkül, vándorol el, de soha sem távolra. A folyóvíz áradásakor is gyakran elhagyja megszokott életterét, de a vízállás csökkenése után visszatér oda. Mint minden hal, a tiszta vizet szereti, de bizonyított tény, hogy táplálékszerzése közben a szennyvízcsatornák beömlését is felkeresi.

Legjobb márnás vizeink a nagyobb folyó Tisza, Duna, Körösök, kitűnő márnás víz a Dráva és a Rába folyó.

Táplálkozás

Igazi „mindenevő” halfajta. Húsos ajkai segítségével leharapdálja a meder köveinek élőbevonatát, algaszőnyegét, összeszedi az ott élő csigákat, rovarlárvákat, és általában minden állati eredetű táplálékot elfogyaszt. A nappalt rendszerint a kövek közötti mélyedésekben tölti, táplálékának megszerzésére inkább csak késő délután indul. Nagyobb folyókban csak este merészkedik a part közelébe. Táplálkozása tavasztól-őszig intenzív, fogása is erre az időszakra esik.