Észak-Amerikából származó, betelepített hal, nevét a kopoltyúfedőn található vörös foltról kapta.

Németországból került Magyarországra 1905-ben, nálunk nem őshonos faj. Leggyakrabban bányatavakban szaporodik el. A sóderes aljzata kiváló élőhelyet biztosít számára.

A kékkopoltyús naphal a legismertebb. A család legnagyobb testmérettel rendelkező tagja, kedvelt horgászhal, mert kifogásakor jól küzd. Átlagos testsúlya 500 gramm, de élőhelyén az USA-ban egy 2 kilógrammos példány tartja a rekordot.

Jellemzők: 

Teste zömök, igen magas, oldalról erősen lapított. Feje viszonylag nagy, orra rövid, alig hosszabb, mint a szem átmérője. A kifejlett példányok kopoltyúfedőjének felső részén egy fülszerű, fekete-piros folttal díszített bőrfüggelék van. A kifejlett hímek alapszíne sárgásbarna. Háta olívazöld, hasa sárga oldalán 12 sötétbarna függő-leges csík látható. Szája kicsi és felső állású, hasítéka is fölfelé irányul. Mellúszói áttetszők, kerekek, a hasi úszók a farkúszó és a farkalatti úszók barnásak. Pikkelyei aránylag nagyok, erősen ülnek. Ívási időben, illetve ivadékgondozáskor a hímek úszói kékes feketék, a testcsíkjai erősebb színezetűek.  A nagyobb példányok testhossza 10-15 cm, olykor kevéssel több.

Kissé félénk, visszahúzódó hal, leginkább saját fajtársaival érzi jól magát, érdemes külön akváriumban tartani őket, mert érdekes a viselkedésük, igazi szépségük így látszik igazán.

Élőhely:

Nagyon alkalmazkodó képes hal, kisebb-nagyobb folyókban, tavakban él. Szereti a tiszta vizet, melyeket növényekkel dúsan benőtt búvóhelyek tarkítanak. Kedveli a sűrű növényzettel benőtt, jól megvilágított medreket, ahol a víz hőmérséklete nyáron 24–26 °C. Télen áttelel a jég alatt. Kifejezetten áramlás kerülő faj. Tiszta vizű, sekély, hinaras vizeinkben mindenütt jelentős állományai alakultak ki.

Táplálkozás

Gyakorlatilag mindenevő, fiatal korban az apró rákféléket, gerinctelen élőlényeket, férgeket, gilisztákat fogyasztja. A fejlett példányok a víz felszínéről vadásznak rovarokra., más halak fiatal ivadékait, ikráit szívesen fogyasztja.

Ikrarabló viselkedése miatt nagy veszélyt jelent más halak ikráira, ivadékaira. Az étrendjénél vegyük figyelembe, hogy előnyben részesíti az élő táplálékot.

Szaporodás:

A naphalak hímjei tavasszal, amikor a víz hőmérséklete eléri a 22 °C-ot, lapos mélyedést készítenek a sóderos aljzaton (a fél, egyméter mély vízben), melynek nagysága a hal testhosszának kétszerese. Egy fészekbe több nőstény is ikrázhat, illetve a nőstény több hím fészkét is felkeresi. Ennél a fajnál jellemző az ikra és ivadékgondozás, amit a hím végez.

Két-hároméves korára lesz ivarérett. Szaporodási időszaka május-június, de kedvező körülmények között július-augusztusban másodszor is szaporodhat. Az odacsalt nőstények ebbe rakják le ikrájukat, amit megtermékenyítés után a hímek őriznek, gondoznak. Az ikraszemek átmérője 1 mm, számuk nőstényenként 3-5 ezer.

Természetvédelmi státus:

Invazív halfaj, semmilyen védettséget nem élvez

Halászati hasznosítás:

A horgászok előszeretettel használják csalihalként.