A díszmadarak testén különböző paraziták élhetnek. Ezeket a parányi ízeltlábúakat két csoportba oszthatjuk.

Az egyikbe a vörös színű madártetűatkák tartoznak, ezek a madarakat csak időszakosan, vérszívás céljából keresik fel, majd elhagyják és elrejtőznek búvóhelyeiken. A másik csoportba soroljuk az atkákat, amelyek állandóan a gazdaállaton élősködnek, s ritkán hagyják el a madarat, csak olykor, ha az atkák átmásznak egy másik madárra vagy ha a gazdaállat elpusztul. Az időszakos paraziták gyakoribbak a díszmadaraknál, mint a folyamatos élősködők. Elszaporodásuknak a meleg kedvez. Vérszívással állandóan zavarják, idegesítik a madarat, sőt súlyosabb esetben pusztulást is okozhatnak. Az atkák, mivel a bőr rétegeibe hatolnak, csúnya bőrgyulladást okozhatnak. Mindkét külső parazita különösen sok kárt okoz a fiatal, növendék madaraknak, hiszen gátolják fejlődésüket. Az idősebb madarak pedig a betegség miatt kevesebb eledelt fogyasztanak és ritkábban párosodnak. A vörös madártetűatka egyébként emberre is átterjedhet.

Vörös madártetű atkák: A szabad szemmel még alig észrevehető, parányi paraziták, ha idejében nem vesszük észre őket, hihetetlen mértékben elszaporodhatnak. Kezdetben a madarakat csak éjjelente keresik fel vérszívás céljából, nappal a kalitka repedéseiben, az ülőrúdon bújnak meg. Ha túlságosan elszaporodnak, akkor nappal is felkeresik a gazdaállatot, s szinte állandóan zaklatják. Az atkák tojás és körte alakúak, amíg éhesek, inkább sárgás színűek, ahogy teleszívják magukat a madár vérével, sötétpirosak. Igen ellenállók és fejlődési alakjaik közel fél évig is elélnek táplálék nélkül. Éppen ezért, ha a kalitkát néhány hónapig üresen hagyjuk, nem szabadulunk meg az atkáktól. Petéket raknak, amelyek melegben hihetetlen gyorsan fejlődnek és napokon belül kibújnak a lárvák, amelyek rövid idő alatt felkeresik a madarat s vért szívnak. Vérszívásuk miatt a madarakon vérfogyottság, sennyvesség lép fel, az ellenálló képességük nagy mértékben csökken, s néha el is pusztulhatnak. Az atkásság jól felismerhető, ha a kalitkára éjjel fehér ruhát teszünk, mert erre a vörös madártetűatkák rátelepednek s reggel levéve a ruhát, számtalan parányi vörös pontot látunk. A paraziták olyan madarakkal hurcolhatók be, amelyek fertőzöttek. Éppen ezért tanácsos minden új jövevényt alaposan átvizsgálni, mielőtt a többi madár mellé helyezzük. A paraziták ellen ma már biztos kémiai szerekkel, - pl.: ditrifon piretrin - rendelkezünk, de mivel nem mindegy, hogy milyen hígításban alkalmazzuk a szert, ezért mindenféleképpen állatorvos segítségét kérjük a kezelésnél.

A lábrühösség: ezt a kellemetlen betegséget parányi rühatkák okozzák. Az atkák a lábak tollatlan részét fedő bőrpikkelyek alá furakodnak, s jelenlétükkel hamarosan bőrgyulladást okoznak. Először szövetnedv szivárog a kissé felemelkedett bőrpikkelyek közé a bőrfelületre, majd ez beszárad és a bőr korpásodik. A levált nem sejtmaradványok, a beszáradt szövetnedv pörkökké alakul, s a lábbőr pikkelyeit egyre jobban felemeli. A beteg láb meglehetősen viszket, az állat csipkedi s ez még inkább fokozza a pörkképződést. Előbb-utóbb a végtag megvastagszik, s olyan, mintha mész tapadt volna rá. Innen a betegség másik gyakori neve: a meszes láb.

A gyulladás miatt az állat tipeg, nehezen áll a lábán, sőt néha általános közérzeti zavarok is jelentkeznek. Az atkák a beteg állatról az egészségesre is átmásznak úgy, hogy a fertőzés az egyik állatról a másikra terjed. A meszes láb a jellegzetes tünetei miatt könnyen felismerhető. A súlyosabb esetek is viszonylag könnyen gyógyíthatók. A pörköket először meleg, glicerines vízzel kell felpuhítani, majd óvatosan eltávolítani. Kitűnő és bevált szer a ditrifon megfelelő hígítású oldata. A ditrifon megfelelő százalékos oldatának elkészítéséhez ugyancsak tanácsos az állatorvos segítségét kérni.